A progeszteron
Nemcsak nemi hormon, mindennemű emlős termeli. Ellensúlyozó hormon, az ösztrogén ellensúlyozója. Sajnos könnyen lebomlik, vagy tovább konvertálódik és a kortizol (stressz válaszért felelős) hormon blokkolja.
Petefészkeink termelik ovuláció után, amikor a visszamaradt tüszőburok sárgatestté alakul és megkezdi a progeszteron kiválasztását. A menstruációig, a ciklus második felében (a luteális fázisban) 14 napon át van jelen; egy egészséges nőben naponta napi átlag 20 mg termelődik. Leállítja a méhnyálkahártya vastagodást és minőségi előkészítéseket tesz a beágyazódás érdekében. Ha nem jön létre a terhesség, egy idő után a sárgatest elsorvad, és megérkezik a menstruáció.
Kiemelkedően nagy dózishoz a progeszteronból a szervezet csak várandósság állapotában jut, annak is csak a második trimeszterétől, amikor a méhlepény veszi át a termelését.
A fentieken túl a mellékvese kéregben is termelődik még progeszteron, csekély mennyiségben (kb. 10%-nyi).
A progeszteron hatásai:
- A női szövetek általános védelme
- Szabályozza és kordában tartja a méhnyálkahártya növekedését, hatására a méhnyálkahártyán megindul az erőteljesebb érképződés
- Segít normalizálni a petefészek működést és a menstruációs ciklust
- Az ösztrogénhatások egyetlen (természetes) ellensúlyozója (így az ösztrogén-dominancia állapotát megelőzheti és helyreállíthatja)
- Megemeli az alaptesthőmérsékletet
- Besűríti a méhnyaknyákot, hatására a méhnyak bezárul, keményebb lesz, lejjebb húzódik
- Megakadályozza, egy késői, második ovuláció előfordulását
- Helyreállítja az oxigén szintjét a szövetekben (lassú öregedés)
- Normalizálja a vérsűrűséget (nincs vérrög-képződés)
- Normalizálja a vércukorszintet
- Helyreállítja az érrendszer tónusát (érfal visszaerősödik)
- Segít a testnek átalakítani a testzsírt energiává (testsúly helyreáll)
- Támogatja a pajzsmirigy megfelelő működését
- Természetes antidepresszáns
- Természetes vízhajtó (folyadékvisszatartást csökkenti)
- Természetes gyulladáscsökkentő hatású
- Előfutára a kortizol szteroid hormon termelésének
- Elősegíti a sejtújulást (támogatja a programozott sejthalált)
- Gátolja a mellcsomók kialakulását és megelőzi és gátolja a mellrák kialakulását
- Megelőzi és gátolja a méh- és petefészek rák kialakulását
- Megállítja a sejtek proliferációját (sejtburjánzást)
- Fenntartja a nemi vágyat (rendben tartja a libidót)
- Megállítja és visszafordítja a csontritkulást (oszteo-blaszt: csontépítő)
- Neuroprotektív tulajdonságokkal rendelkezik
- Tejtermelő mirigyek kifejlődéséért felel
- Méhösszehúzó hatásokat gátolja
- A progeszteron teszi megfelelő minőségűvé a méhnyálkahártyát a beágyazódáshoz, így elengedhetetlenül fontos az embrió életben maradásához és egészséges fejlődéséhez: terhesség megtartó hormon.
PRO-GESTATION, azaz PRO=érte, valamiért és GESTATION=terhesség
Latin neve is mutatja, hogy jelenléte alapvetően fontos az egészséges terhesség fennmaradásáért, az embrió életben maradásához és egészséges fejlődéséhez. A progeszteron a legnagyobb mennyiségben termelődő hormon a várandósság alatt.
Jelenléte elengedhetetlen már a beágyazódáshoz is, hiszen ez a hormon teszi alkalmassá a méh nyálkahártyáját a petesejt befogadására. Ekkor a petefészek termelik (a tüszőrepedés után visszamaradt, sárgatestté fejlődött tüszőburok termeli). Az ösztrogén által felépített méhnyálkahártyán minőségi előkészítéseket tesz: hatására a nyálkahártyába glikogén épül be, amely a glükóz tartalék formája. Ha terhesség következik be, az embrió az első hetekben ebből fog táplálkozni.
A terhesség első harmadának közepe tájékán kezd kialakulni a méhlepény, mely a 10-12. héten átveszi a petefészkektől a progeszteron termelését. Ha ebbe az átadás-átvételbe akár csak egy pillanatnyi szünet áll be, és nincs elég progeszteron a magzat megtartására, a terhesség megszakadhat
A progeszteron elhárítja az anyai immunválaszt az 50%-ban genetikailag idegen magzat ellen.
Fokozza a méh növekedésével együttjáró vérerek szaporodását. (ezeken keresztül tud eljutni a megfelelő tápanyag és oxigén a fejlődő embrióhoz, így biztosítva annak túlélését).
Valamint biztosítja a méh nyugalmi állapotát, mivel elernyeszti a simaizmokat, így megfelelő mennyiségű progeszteron jelenlétében nem indul be a méhtevékenység.
Az egész testünkben vannak progeszteron receptorok sejtjeinken (agyunktól a végbelünkig). Az emésztőrendszer sima izomzatát elernyeszti, így (a nagyobb élettani mennyiség miatt) hozzájárul a terhességi hányáshoz, valamint a várandósság alatti szoruláshoz. Az agysejtekre gyakorolt nyugtató hatása miatt pedig nagy mennyiségben (azaz várandósság alatt) aluszékonyságot, álmosságot okozhat, illetve felfokozott érzelmi állapot idéz elő, valamint a libidót is megemelheti.
A magyar születésű Dr. Csapó Árpád (Szeged, 1918-St. Louis, USA, 1981.), szülész-nőgyógyász 1946-ban elsőként izolálta méhizomzatból az összehúzódást kiváltó fehérjét, az aktomiozint. Neki hála tudjuk azt is, hogy a terhesség első hetei után a progeszteron méhizomzat összehúzódást akadályozó hatása a petefészkekről a placentára tevődik át. Továbbá bebizonyította, hogy a méhlepény által termelt progeszteron helyi mechanizmusokon keresztül hat a méhre, ezáltal magyarázatot adva arra, hogy az ikrek miért jöhetnek a világra több hétnyi különbséggel.
1950-es években végezte progeszteronblokk kísérleteit és kidolgozta az ún. Csapó-féle libikóka-elméletet, mely szerint a terhes méhizomzat összehúzódásának gátlásában a progeszteron hormonnak van döntő szerepe, így az rendkívül fontos szerepet játszik a várandósság alatt. A progeszteron megfelelő koncentrációja a méhizomzatban képes ellensúlyozni a prosztaglandinok és az oxytocin méhizom-stimuláló tulajdonságait: képes csökkenteni a méhizomzatban az oxytocin-receptorok számát, valamint a magzati elemek által termelt prosztaglandinok mennyiségét.
Míg a megfelelő mennyiségű progeszteron jelenlétében nem indulnak be a fájások, a szülés előtt 1-2 héttel a magzat a vizeletével kortizolt juttat az anya szervezetébe; a kortizol elveszi a receptorokat a progeszteron elől, így a magzat beindítja a saját születését. Fontos látni, hogy nem csak a progeszteron mennyisége számít, hanem a receptorok állapota is.*
Forrás:
Csiszár Miklós, Igloi Syversen Nora: Női igazságok – Hormonegyensúly és egészség, Naturwell Kiadó, Budapest, 2014
http://beckerexhibits.wustl.edu/mig/bios/csapo.html
