Minden a kakaóról
Írta: Eperjesi Katalin (2009)
A kakaófa (Theobroma cacao)
A kakaófa Dél-Amerika esőerdőiből, főként az Amazonas és Orinoco vízrendszerének ártereiről származik. Eredetileg 15-20 m magasra megnövő örökzöld, de az ültetvényeken a kakaófa nem nő 3 méternél magasabbra. A néhány mm-es, hosszú kocsányon függő illatos virágok az idősebb ágrészeken, vagy közvetlenül a törzsön jelennek meg. A virágok délután nyílnak ki, és egész éjszaka nyitva maradnak. A babhüvelyhez hasonló termés 15–30 cm hosszú, vöröses árnyalatú, sárga vagy barna színű. A terméshús fehér, rózsaszín vagy barna. Egy-egy termésben általában 20-60 mag nő. Kakaófák sokfelé díszlenek Európa üvegházaiban. Szép termő példányai megtalálhatók a szegedi és a vácrátóti botanikus kertekben, a budapesti Pálmaházban és a Füvészkertben. A kakaóbabból kinyert zsíranyag a kakaóvaj. Fontos tulajdonsága, hogy 30°C-on kemény, 36,5°C-on (azaz testhőmérsékleten) viszont teljesen megolvad. Őt is nagyon szeretjük! Remek ajándék a házilag elkészített kakaóvajas ajakbalzsam.
Egy kis csokoládé-történelem
A kakaó növény története az i. sz. 600 körüli időkig, Yucatan dzsungelébe és a Maja birodalomba vezethető vissza, bár a történet valószínűleg ennél is régebbi lehet. Az bizonyos, hogy Mexikó őslakói ebben az időben már foglalkoztak kakaócserje ültetvények megművelésével. A kakaóbab már ebben az időben is értékes cikknek számított, fizetőeszközként és szertartások kellékeként használták, a Theobroma cacao magjából, a kakaóbabból pedig tápláló italt készítettek: a szemeket megpörkölve és ledarálva a port folyadékkal vegyítették, és az így kapott habos, ám elég keserű szubsztanciát itták; ezt az italt chocolatl-nak nevezték.
A 13. század elejére a maják és toltékok hatalmát a teljes Közép-Amerikát leigázó aztékok uralma váltotta fel, akik a legyőzött törzseket arra kötelezték, hogy hódolatuk jeléül kakaóbabot adjanak legyőzőiknek. Az azték uralkodók palotájában halmokban kezdett gyűlni a kakaóbab, ami még jóval az európai invázió után is fizetőeszköz maradt.
Az aztékok napi rendszerességgel nagy mennyiséget fogyasztottak a chocolatl-ból, majdnem minden problémájukra gyógyír volt, katonáik minden csata előtt fogyasztottak az erőt adó italból.
A 16. században az uralkodó, Montezuma kedvenc itala is ez volt. Sőt, a legenda szerint ez volt az egyetlen ital, amit fogyasztott. Nem csoda, hogy népes udvartartásába tartozó hölgyek kívánságait maradéktalanul teljesíteni tudta.
Az ital elkészítése meglehetősen bonyolult és hosszadalmas folyamat volt. Egy történész tollából kicsit többet is megtudhatunk róla:
“A chocolatl vaníliával és más fűszerekkel ízesített főzet, mézsűrűségű habos anyaggá elkészítve, mely fokozatosan olvad el a szájban. Hidegen fogyasztották. Az italt, ha ezt az anyagot egyáltalán italnak nevezhetjük, arany kelyhekben szolgálták fel, aranyból vagy finoman megmunkált teknőcpáncélból készült kanalakkal. Az uralkodó rendkívüli módon kedvelte, már csak az elfogyasztott mennyiségekből ítélve is: naponta nem kevesebb, mint ötven korsó chocolatl készült kizárólag saját maga részére, míg a királyi udvar számára további kétezer korsó volt engedélyezve.”
A maják, az aztékok, majd később az inkák négyféle kakaóitalt ismertek. Egy másik ősi indián recept szerint a megőrölt magot kukoricakása, vanília, chili, matico-bors, szegfűbors, fahéj, tökmag és más őrlettel együtt hideg- vagy meleg vízben oldották fel, aztán sózva vagy mézzel ízesítve fogyasztották.
Érdemes tudnunk Quetzalcoatl, a mexikóiak tollas istene és a csokoládé kapcsolatáról: A legenda szerint a levegő uraként tisztelt, világos bőrű, szakállas király, Quetzalcoatl, az istenek leszármazottja volt, akitől az ember az istenek eledelét és italát kapta: a kukoricát és a csokoládét is. Egy ellenséges király csábítására ivott a varázsitalból, amely megfosztotta őt isteni bátorságától és hatalmától, így kénytelen volt elhagyni népét, kincseit eltemette, csodálatos kakaófáit pedig tüskés mesquito-cserjékké változtatta. Mielőtt elhagyta országát egy kígyókból készült tutajon, Quetzalcoatl ígéretet tett népének, hogy ugyanonnan, amerre eltűnt előlük, Ce Acatl évében visszatér hozzájuk. Ez az ígéret később nagy szerencsétlenséget hozott az aztékokra. A konkvisztádorok Ce Acatl éve ugyanis az 1519-es évnek felelt meg, amikor is spanyol hódítók egy csoportja, Hernando Cortés vezetésével kikötött Mexikóban. A kor divatja szerint szakállt viselő, világos bőrű Cortés-ban az aztékok a népéhez visszatért Quetzalcoatl istent látták, így szeretettel fogadták. Azték uralkodó, Montezuma palotájába vezették, és a nyers kakaóbabból készült szent itallal, a XOKOATL-al, a sűrű, keserű és csípős főzettel kínálták.
Az első kakaóbabot Cortes 1528-ban hozta Spanyolországba, annak a kincsnek a részeként, amelyet Quetzalcoatl népétől hódított el. A 16. században rendszerint porrá őrölt kakaóporból, ánizsból, szegfűszegből és fahéjból kevert kakaómasszát szállítottak hajókon Európába, ahol csokoládéitalt főztek belőle. Bár a spanyol papok egy része gyanakodva tekintett a kakaóra, mert úgy gondolták, hogy az felkorbácsolja a szenvedélyeket, az első csokoládéfőző 1580-ban mégis megnyílhatott Spanyolországban.
A spanyolok jó fél évszázadon át megőrizték a kakaó és a chocolatl titkát, majd világuralmuk hanyatlásával más országok is kezdtek tudomást szerezni a kakaóról.
A 17. század közepén, a teával egy időben terjedt el Európában. Ekkor még rendkívül drága csemegének számított, arannyal kellett fizetni érte.
Amikor a csokoládéivás szokása elérte Angliát, megnyitottak az első olyan helyek is, ahol a chocolatl ital szenvedélyének hódolhattak. A csokoládéházak a kávéházakhoz hasonló szerepet kezdtek betölteni: politikusok, művészek, írók és más divatos személyiségek által látogatott klubok formálódtak köréjük. A chocolatl-t a kávénál nemesebb italnak, arisztokratikusabb finomságnak tekintették.
Az osztrák és francia nemesség a spanyol udvarból vette át a csokoládéivás divatját. Ám nem mindenhol talált kedvező fogadtatásra: vegyes érzelmeket váltott ki: Linné istenítette, ezért adta neki a Theobroma, azaz „az istenek eledele” latin nevet. Clusius, híres francia botanikus ellenben azt mondta: „a kakaó csak a disznóknak való.” A 17. század vége felé a chocolatl már Belgiumban, Németországban és Svájcban is népszerű lett, sőt, további főpapi támogatást kapott, amikor is Brancaccio bíboros 1662-ben egy hosszú évekig tartó vita lezárásaként ismételten kijelentette, hogy a folyadékfogyasztás (azaz a csokoládéivás) nem számít a böjt megszegésének.
A nyugat-afrikai Aranyparton a franciák, Ázsiában és Ausztráliában az angolok ültettek elsőként kakaót a 19. században. Ahogy erősödött a kakaóláz, úgy szaporodtak az ültetvények: szinte minden trópusi vidéken elkezdték termeszteni. A 19. század a kakaó-feldolgozás és csokoládégyártás igazi forradalmát hozta. A század elején a kakaó-feldolgozás csak kis mennyiségeket érintő iparág volt. Szilárd csokoládétömböket készítettek, melyeket azonban főleg a csokoládé ital előállításához használtak fel. Olykor előfordult ugyan, hogy ezt a fajta csokoládét megették, de ezt kellemesnek aligha találták, mert az anyag konzisztenciája és íze elég durva volt. A század végére azonban a technika és a feldolgozási módszerek fejlődésének köszönhetően sikerült szilárd csokoládét is készíteni, ám sajnos “sikerült” a kakaóbab értékes tulajdonságitól is megfosztani a csokoládét. Erről picit később mesélek.
Ebből a kis történelmi visszatekintésből látható, hogy az amerikai őslakosság az istenek eledelének tartotta a kakaót és nemcsak kedvelt afrodiziákumként tartotta számon, hanem egyik fő tápanyagforrásuk is volt a belőle készült ital. A kakaóbabban theobromin és koffein található, melyek a központi idegrendszerre ható élénkítő hatóanyagok, másik hatóanyaga a feniletilamin, ami a kutatók szerint afrodisztikus hatású, illetve flavonoidokban is rendkívül gazdag, melynek antioxidáns hatását köszönhetjük. Apropó flavonoidok! Nekik magyar vonatkozásuk is van, de erről pár sorral lejjebb.
A kakaó polifenoljainak magyar vonatkozása és egészségvédő szerepe
Miután a modern kori tudomány bizonyította a kakaóbab nagyszerű, egészségvédő hatásait, végre van egy olyan gyártó is, aki újra visszatért a régi jó, ősi gyökerekhez és ezáltal minden, az egészségére valamit is adó ember számára is lehetővé teszi a csokoládé és a kakaóital élvezetét.
Számtalan nemzetközi vizsgálat készült a kakaóbab jótékony egészségügyi hatásairól:
- Kiemelkedő antioxidáns hatású
- Öregedési folyamatokat lassítja
- Jó közérzetet, frissességet biztosít
- Szív és érrendszeri problémáknál jótékony hatású (vérnyomás-problémák, érszűkület, érelmeszesedés esetén, koleszterinszint szabályozás)
- Növeli a stressztűrő képességet, a depressziót pedig csökkenti
- Jó közérzetet biztosít, éberséget, szellemi frissességet ad: memóriát és koncentrációt javítja
- Biztosítja a bőr hidratáltságát, bizonyos UV védelmet biztosít, egészségesebb, rugalmasabb, „fiatalabb” bőrt eredményez
- Köhögéscsillapító, megfázásos tüneteket csökkentő hatású
- Fogyókúránál étvágycsökkentő, zsírégetést fokozó hatású
Ezeknek a jótékony hatásoknak nagy része a polifenoloknak köszönhető, azokon belül is a flavonoidoknak, melyek a nyers kakaóbab legfőbb egészségvédő hatóanyagai, a kakaó ezeknek köszönheti magas antioxidáns értékét. A flavonoidok a növényekben, azoknak különösen a virágjában és terméseiben gyakran előforduló jellegzetes – flavon – kémiai alapvázú szín- és hatóanyagok, melyek a virágok színét adó pigmentek termelődésében játszanak szerepet, illetve a növényi sejtekben alapvető védelmi funkciót töltenek be: ők védik meg a növényt a kívülről jövő támadások (mikrobák, rovarok) ellen. A flavonoidok nem csupán a növényeket, hanem az állati és az emberi szervezetet is képesek védeni: erélyes anti-allergén, gyulladáscsökkentő, daganatellenes hatásuk van, hiszen hatékony antioxidánsok. Kutatások bizonyítják érfal erősítő, a vénákat tonizáló, és a szívizom vérátáramlását javító és a szív kontrakciós erejét fokozó hatásukat.
Először Szent-Györgyi Albert és munkatársai mutattak rá a flavonoidok fontos élettani tulajdonságaira, a C-vitaminnal folytatott kutatásaik után 1933-36 között, amikor is kimutatták, hogy a citrusfélékben a C-vitamint kísérő flavonoidok csökkentik a kapillárisok törékenységét és permeabilitását. A flavonoidok kiemelkedően magas antioxidáns és daganatellenes hatásúak: képesek meggátolni olyan folyamatokat, melyek szerepet játszanak a daganatos betegségek kialakulásában, sőt a kemoterápia mellékhatásait is csökkenthetik. Rákkal szemben védő hatásuk többféle mechanizmussal valósul meg, melyek közül az egyik a szabad gyököket lekötő, semlegesítő hatásuk. A szabad gyökök rendkívül instabilak és agresszívek, melyekből ha túl sok keletkezik a szervezetben, akkor azok kulcsfontosságú biológiai molekulákat, fehérjéket, nukleinsavakat és membránlipideket károsíthatnak, mely közrejátszhat a daganatos betegségek kialakulásában. A flavonoidok részben ezt a folyamatot gátolják. Ugyanakkor nem csak gyökfogó, hanem gyulladáscsökkentő és immunmoduláns tulajdonságokkal is rendelkeznek a flavonoidok, melyek a daganatos megbetegedések szempontjából szintén jelentősek.
Miért olyan fontosak számunkra a flavonoidok, mint antioxidánsok?
Oldalainkon bizonyára többször találkoztatok az O.R.A.C. értékkel. Ez egy nemzetközileg elfogadott szabványrendszer az élelmiszerek antioxidáns kapacitásának mérésére. Ez az érték megmutatja az élelmiszerek antioxidáns tartalmát, vagyis szabadgyöklekötő képességüket. Az öregedési folyamatok lelassítása érdekében, és hogy megelőzhessük a civilizációs betegség kialakulását, szükség van a felszabaduló, vagy újonnan a szervezetünkbe jutó szabadgyökök minél nagyobb erőkkel való megkötésére antioxidáns anyagokkal. A közép-kelet európai táplálkozással átlagosan 1000 egységnyi ORAC értéket viszünk be naponta, az ajánlott napi 3000-5000 ORAC értékhez képest, mely ahhoz szükséges, hogy a szabadgyökök káros hatásai ellen kellő védelemben részesítsük testünket. Ezt a hiányzó antioxidáns mennyiséget többen antioxidáns termékekből pótolják, ám ezúttal nem csak egy egészséges, de egy hihetetlenül finom termékkel tudjuk az egészségünket megvédeni, és kényeztetni magunkat, az antioxidáns csokival! A legmagasabb ORAC értékkel rendelkező élelmiszer a kínai farkasbogyó (lícium) mellett maga a kakaó (ORAC 260/1 gramm), ami után a mangosztánt, a gránátalmát és az aszalt szilvát (57,7) találjuk. A többi, hazánkban is termő gyümölcsök, zöldségek csak ezek után jönnek.
Pár szóban a hagyományos csokoládékról
Mint láthatjuk, a nyers kakaóbab a világ legnagyobb antioxidáns kapacitással, hatóanyaggal rendelkező növénye! Mégsem így terjedt el a köztudatban, méghozzá az elmúlt évtizedek „áldásos” nagyipari tevékenységének „köszönhetően”, mégis sokan bűntudattal nyúlunk a csoki után, pedig bizony vannak az életünkben olyan pillanatok, amikor szükségét érezzük annak, hogy egy kicsit kényeztessük testünket-lelkünket. Sajnálatos módon a nagyipari feldolgozással készült csokoládé szinte teljesen elveszítette azt a csodás antioxidáns képességet, ami a nyers kakaóbabban megvan. Hogy miért is? Mert a kakaószemeket megpörkölik, alkalizálják és finomítják, s a folyamatok végén egy olyan kakaóport nyernek ki a kakaóbabból, melynek alig van köze a híres Chocolatl-hez.
Az ipari feldolgozásban egy olyan technológiát használnak a kakaóbab ízének megszüntetésére, mellyel a kakaóbab polifenoljainak 90%-át eltüntethetik, azaz pont azokat az anyagokat, aminek nagyszerű antioxidáns egészségvédő hatásait köszönheti. A kakaó íze azért „finommá” válik a hozzáadott ízfokozók hatására is. Az élelmiszeripar ezt a „jó ízű” kakaót már sokkal könnyebben tudja fogyasztható állapotba hozni. Ám a kakaóbabot annak ősi lényegétől, egészségmegőrző tulajdonságaitól fosztják meg ezzel! A boltok polcaira kerülő, hagyományos eljárással készülő csokoládé már nem tartalmazza a kakaóbab polifenoljait, antioxidáns hatását, ellenben nagy mennyiségű finomított cukrot és adalékanyagokat tartalmaz és a kalóriatartalma is magas.
Az egészséges kakaó miben különbözik a nagyipari feldolgozott finomított kakaóporoktól (és a belőlük készült csokoládéktól)?
Mind tartalmazza azokat az anyagokat, amivel a természet megajándékozta a majákat, az aztékokat, az inkákat: pontosan olyan, mint amilyennek az amerikai kontinens őslakói is élvezhették a csokoládét, hiszen nyers kakaóbabból készül, adalékanyagoktól mentes, nem alkalizált, nem pörkölt és nem is finomított, ezért kiváló antioxidáns (nem károsodott polifenol-tartalma miatt).
Tippek-trükkök:
A nyers kakaót tartalmazó turmixok oly mértékig tele vannak egészségmegőrző, immunerősítő és vitaminizáló hatóanyagokkal, hogy nyugodt szívvel adhatod a gyermekednek is vitamintabletta helyett.
Hitetlen és az étrendkiegészítőknek ellenálló családtagjaid is profitálhatnak egy kakaót tartalmazó turmix vagy sütemény áldásos hatásaiból, ráadásul ízleni is fog nekik.
Forrás:
- www.gyogynovenyek.net
- www.wikipedia.hu
- www.gourmandnet.hu